Hello everyb!

Ma voltam megbeszélni az órarendemet a kari koordinátorommal, de még elég képlékeny az egész. 6 tárgyam lesz elméletileg, 2 a business karról, ezekről semmit nem tudtak itt, de mondta a nő, hogy megkérdezi a részleteket. 2-nek még nincs kialakult órarendje (1 héttel kezdés előtt... Nálunk már kb 2 hónappal előre lehet tudni mindent...), 2-t tudok biztosan, hogy mikor lesz, azt viszont nem, hogy tartják-e angolul is. Szóval még egyáltalán nem biztos semmi, ha már minden lefixálódott, akkor megírom, hogy miket tanulok majd itt.

Este elmentünk a kanadai lánynak megünnepelni a szülinapját, voltunk 11-en, mert én még hívtam a két magyar srácot, akik itt vannak. Az elején kicsit még feszült voltam, mégsem az én szülinapom és én hívtam meg embereket, de aztán rájöttem, hogy ez a jó ebben az Erasmus-ban, hogy nem foglalkozik vele senki, hogy honnan jöttél, vagy miért vagy ott, csak érezd jól magad.
Végül az etióp étterembe mentünk, amit a francia srác javasolt tegnap. Érdekes élmény volt, elég drága volt, de azért megérte. Welcome drink valami mézes bor volt, pont ilyen welcome-nak való fajtából ;) Kértünk etióp sört, amiről azt gondoltam, hogy csak egy átcímkézett Jupiler (olcsó belga sör), de később a Deliriumban kiderült, hogy tényleg létezik a sör, és tényleg etióp :) A fő fogás volt a legérdekesebb: azt mondták, hogy sokan vagyunk, nem a la carte-oznak, menüt hoznak nekünk. Mondtuk, hogy legyen...

A menü a következő volt: kihoztak egy nagy tányéron 4 nagy kiterített palacsintát, amire egymás után rápakoltak kb 7-8 féle feltétet: extra csípős marhapörkölt, sült csirke csíkok fűszerekkel, valami spenótos gombás massza, túró, valamilyen babfűzelékszerű trutyi, meg mindenféle zöldség volt közötte. Emellé kiraktak egy tálba egy csomó összegörgetett palacsintatésztát. Ez ilyen íztelen palacsinta tészta volt, se nem édes se nem sós. Ezt ki kellett görgetni, tépni belőle egy kis szeletet, majd hasonló mozdulattal, mintha a szalvétával egy leesett húsdarabot próbálnál felszedni, csippenteni annyiféle kajából, amennyi jól esik. Természetesen mindezt kézzel :)
Még annyival tetézték, hogy állítólag, ha nagyon kedves akarsz lenni Etiópiában, akkor a melletted ülőnek kínálod a falatot, ezért mi nyilván egymást etettük mindenféle keverékkel :)
Egy fotó, amin talán valamennyire látszik, hogy miről próbáltam beszélni:

Ja, hát elég szar, de valahogy így nézett ki a tál.

Hogy ezek a kaják mennyire voltak etiópok (pl a marhapörkölt egy az egyben magyar ízvilágú volt csak extra sok csípőspaprikával), nem tudom, de mindenesetre megérte, jó este volt.

Utána természetesen Delirium volt a program, rábeszéltem pár embert a Guillotine-ra, holnap megkérdezem őket hogy ízlett nekik, mert el kellett jönnünk, ugyanis Brüsszelben nincsenek éjszakai buszok, csak hétvégén...