Tegnapelőtt már éppen azon gondolkoztam éjfél körül, hogy most korábban kéne lefeküdnöm, amikor az egyik lakótársam kopogott, hogy nincse-e kedvem inni egy pohár bort, közben dumálni. Ezt mégsem utasíthattam vissza, így elnapoltam a lefekvést :)
Elég sokat beszélgettünk sokmindenről, Thomas, a belga srác, Simon, a francia gyerek, meg én.
Mindketten politikát tanulnak, így hamar arra terelődött a szó, hogy nekem milyenek a politikai nézeteim.
Furcsa volt azt hallani, hogy itt a konzervatív nem feltétlenül jobb oldalit jelent, illetve a liberális nem baloldalt. Meg úgy egyáltalán, otthon általában az emberek aszerint választanak oldalt, hogy hol van kevesebb unszimpatikus alak, vagy honnan csöpöghet több jóság hatalomra kerülés esetén. Szóval nekem teljesen új volt, hogy nézetek mellé is elkötelezheti magát az ember...
Szóba került pl Belgium politikai helyzete. Rendkívül feszült a viszony a flamand és a vallon régió között, Thomas, aki Namur-ből jött, ami Vallónia fővárosa, kifejezetten utálja a flamandokat. Azt mondta azért, mert ők is utálják őt :) Mondtam, hogy biztos nem lehet ennyire gyerekes indoka, azt mondta, hogy a fő baj az a flamandokkal, hogy mindent rá akarnak kényszeríteni a vallonokra, pl nyelvtörvényt (hmmm, honnan is ismerős ez nekem???), akik meg nyilván meg akarják őrizni az identitásukat, így elég rossz néven veszik ezt.
Tutira veszik, hogy a belga miniszterelnök lesz az EU-ban a góré, a Lisszaboni Szerződés életbelépését követően, ami szerintük Belgium végét fogja jelenteni, mert állítólag ez a csávó tudja kordában tartani az indulatokat, és olyanszinten képviselni az érdekeket, ami mindenkinek megfelelő.
Szóval Thomas szerint a legjobb az lenne, ha kettéosztanák Belgiumot Vallóniára meg Flanders-re. Jelenleg 5 millió flamand és 4 millió vallon él Belgiumban, plusz ott van még a kb 1 milliós Brüsszel. Ő azt mondta, hogy sokkal szívesebben lenne francia, és hogy fel is akarja venni a francia állampolgárságot.
Szóba került Trianon is, azt mondják, hogy az ilyen problémákra az egyetlen megoldás az EU, és hogy inkább régiókként, mintsem államonként kellene kezelni a Európát. Nem tudom hogy milyen lenne, de tény, hogy Katalóniától Bretagne-on keresztül Koszovóig mindenki a saját önállóságát akarja kivívni, előbb-utóbb valamit tenni kell...
Szóval rendkívül furcsa volt látni, hogy embereknek lehet példaképük politikus, pl ezeknek a srácoknak Chirac, de olyan szinten, hogy vannak idézetek, amiket kívülről tudnak. Itt ez a kis jelenet, Chirac Jeruzsálemben:
Vagy pl Thomas szobája tele van Kennedy képekkel, mert azt mondja, hogy számára ő volt az ideális politikus. Tuti, hogy ez a gyerek valami politikai elemző lesz, nagyon vág az esze, csak stand up-olni nem tud, szóval nagymenő politikus nem lehet belőle.
Na, hát óriási élmény volt ilyenekről beszélni, azt sajnálom, hogy a srácoknak nem annyira jó az angolja, így amikor ketten elkezdten vitatkozni valamiről, vissza kellett váltaniuk franciára, én meg azt nem értettem... Mindig örülök, ha kikerülök a BME-s környezetből, és mondjuk jogászok vagy közgazdászok beszélgetését hallgathatom, de ez teljesen más volt, más kultúra, más környezet, remélem még lesz ilyenben részem.
De pl Törökország EU tagsági kérelméről elég sokáig beszélgettünk.
Tegnap meg ahogy írtam is főztem egy zseniális paprikás krumplit, olyan lett, mintha mindig erre gyakoroltam volna, szóval ez vagy azt jelenti, hogy az egyik legkönnyebb kaja a világon, vagy azt, hogy született tehetség vagyok :) Az utóbbira azért sok pénzt tennék fel... A srácokat is megkínáltam, előtte itattam velük pálinkát, meg megtanítottam nekik hogy mondják azt, hogy "Mi a fasz?" :))) Igazi magyar este volt :)
